Até que me esgote a voz


sábado, 2 de fevereiro de 2013

Jo Mai Mai


Nd’aîkoangá-angáî


Oîe’i Albert sýki {na hora, pontualmente},
oîme’eng kaûĩyîuîa ixébe,
anhonongatu ro’ype.
Osyk Hèctor, Clara abé,
ogûerur o pitanga
okéryba’e uru pupé.
Anhokendab Judit supé,
“oîe’i oîepebé ereîur,
xe moapysyk nde aoba”.
Te’yîa osy-syk opá.
Karûápe sekóreme,
arur oré rembi’urama.

“Mbi’umatueté”,
“Kó kaûĩaîa asa’ãmotar”,
“Abápe {café} oîpotar?
I tyb {gim-tônica} abé”.
Oronhemosaraî akûeî pytúnybo
’arakume nhemosaraîtatyba resé,
“penhe’engatã umẽ,
mitanga oker oupa”.

A’éreme Hèctor aîpó e’i:
“Nd’aîpotarangá-rangáî
Judit îurupytera”.
Onhe’embé:
“Nd’aîpotarangá-rangáî
i poíra i mena suí”,
opakatu ma’ẽû ixébe, nda abá rûã oka’u.

Aîpó mindasy
oîkutuk xe nhy’ã
{eu admito/reconheço}, kaûĩ mokona.
Opakatu pukaesapy’aû,
A’éreme Judit osupir o kagûaburu,
oma’ẽ ixébe, aîpó oîabo:
“Nd’aîmo’angangá-ngangáî
nde pýri xe resãîeté,
nd’aîmo’angangá-ngangáî
nde pýri xe resãîeté”.

Ixé apikĩ, a’e oka’u.



Bú?